Hiányzóim

Steel•  2016. július 24. 10:00

Szép hasonmás, ez a kertváros, de csak

vágyaim kilátójára visz közelebb.

Bennem még itt dalol a vidéknek halk

csend-szférája, patakparti köveknek

hullámsuttogása, amint köszöntek

az estnek. Érzem a harmathűvösök

tiszta magzatsóhaját...mig szövődnek

könnyű fehér pókhálóként a felhők

odafent, s ökörnyál-lágyan csak lebegnek.

Hiányzik az a tábortűz-pir hajnal,

langya körül szaladó szélgyermekek,

amig a zenit szinkölteményt szaval.

Hiányzóm a csillag-gyertyák kápolnaszép

lobogása, az a meghitt léptekkel

érkező alkonyat. Falum akvarellkép

most, de mesélő emberi lélekkel,

szivtenyér körülöttem, mely visszavár,

szemében fényparázs - rám ragyog Anyám,

Isten kegyelmével szivverésemben jár,

az én otthonom, szabadságom, én hazám.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2016. július 31. 11:53

Köszönöm, hogy itt voltatok! :)

Rozella2016. július 25. 10:05

"Hiányzóm a csillag-gyertyák kápolnaszép
lobogása, az a meghitt léptekkel
érkező alkonyat. Falum akvarellkép
most, de mesélő emberi lélekkel,"

szeretem a 'meséidet'.. nagyon szép ez is!

csillogo2016. július 25. 07:52

Ragyogó!

Törölt tag2016. július 24. 16:48

Törölt hozzászólás.

skary2016. július 24. 10:54

:)

petruchio2016. július 24. 10:20

vidéknek halk csend-szférája,
patakparti köveknek hullámsuttogása
harmathűvösök
kápolnaszép
fényparázs

és folytathatnám...de szépeket írtál...:)