Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hevadásban
Steel 2012. március 19. 20:51
Nyurga fák között táncol a bóbita-szél,
pillangóként repdes a fény, hisz újra él,
csókja selyem-puhán érinti arcomat,
míg olvasom közös pillanat-naplónkat.
Hagytam, hogy keretedbe feszítsd vásznam,
s rá lehelt színeid csodának láttam.
Szép virágzásba szökkent alvó szív-magvam,
és sziromként nyitottam ki neked magam.
De észre sem vettem s hamvadni kezdtél
bennem. Hozzámsimulásod többé nem zenél
szerelem-húron teremtett hangokat,
csak könnyem áztatja ősz-sárgult lapodat.
Igen, szemed rügyezni sarjasztja vágyam,
és mégis, egyre hűvösebb veled-ágyam!
Mint kehely az illatot, elengedlek halkan,
s égek emlékeddé a fájdalom-Napban.