Hevadásban

Steel•  2012. március 19. 20:51

Nyurga fák között táncol a bóbita-szél,

pillangóként repdes a fény, hisz újra él,

csókja selyem-puhán érinti arcomat,

míg olvasom közös pillanat-naplónkat.

 

Hagytam, hogy keretedbe feszítsd vásznam,

s rá lehelt színeid csodának láttam.

Szép virágzásba szökkent alvó szív-magvam,

és sziromként nyitottam ki neked magam.

 

De észre sem vettem s hamvadni kezdtél

bennem. Hozzámsimulásod többé nem zenél

szerelem-húron teremtett hangokat,

csak könnyem áztatja ősz-sárgult lapodat.

 

Igen, szemed rügyezni sarjasztja vágyam,

és mégis, egyre hűvösebb veled-ágyam!

Mint kehely az illatot, elengedlek halkan, 

s égek emlékeddé a fájdalom-Napban. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!