Harangzúgás

Kápolnák igaz csöndje borul most körém,

tegnapok visszhangja a szívdobogás,

sebek szakadnak az emlékek tőrén,

e fájdalomérzés, mint az ősrobbanás...

Tizennyolc esztendő...öregszik a föld,

koszorúk emelnek reá angyal-kört,

s a könnyhullások gyújtanak tiszta

fényű mécseket Teérted, nagymamám.

Gyászol a papír, és gyászol a tinta,

belül a gyermek örök kis unokád,

az egyszer volt ajtóit nyitogatva,

közös perceink élni hívogatja.

Úgy üt meg múlásod, oly erővel áthat!

Olyan sarokba kuporgós zokogás

itt mélyen, mit kívül senki nem láthat...

Arcom bánatsápadt, gyertyalobogás.

Szemem árkaiban hiányod térdepel,

mert e világból ölelni nem érlek el.

(Nagymamám halálának 18.évfordulójára)