Gyermekként...

Steel•  2017. március 26. 19:36


Én csak gyermekként tudok Rád gondolni,
Apám. Hiába vagy sebhely sorsomon,
nem tudlak a kötődésből kioldozni,
és megszépítelek a könnyfoltokon.

Én csak gyermekként nézhetek hazafelé,
kis falum az én szívemnek köldöke,
hol az otthon szent érzése engem elér,
ott ring emlékeim Karácsony-bölcsője.

Én csak gyermekként várhatlak vissza, bátyám.
Ereimben a szeretet pulzusa vagy,
ma is, ülsz a megbocsátás Isten-vállán,
fétis vagy, mit se nappal, se éj el nem hagy.

Én csak gyermekként tudok felnézni Rád,
ahogy ma anyaként lépkedsz mellém néha,
nővérem, szavaid tenyere mindig ád,
s talpra emel, ha az én hitem néma.

Én csak gyermekként tudlak őrizni, Anyám.
A magzatmosollyal, mit méhedben kapott
először a szám. Fények olajágán
bennem Téged fonnak hajnallá az angyalok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2017. március 27. 19:41

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2017. március 27. 11:06

Szeretet-teljes szavak, személyiséged értékes gondolatai ezek, nagyon tetszik

Pflugerfefi2017. március 27. 10:49

Nagyon megható a szereteted, gyönyörű soraidból mi kiviláglik!
Gratulálok!

Kicsikinga2017. március 27. 10:09

Sírok, őszintém, szívből, mert olyan gyönyörűt írtál.

MKKlara2017. március 27. 08:36

"bennem Téged fonnak hajnallá az angyalok."

Csodaszép! :)