Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gyermekként...
Steel 2017. március 26. 19:36
Én csak gyermekként tudok Rád gondolni,
Apám. Hiába vagy sebhely sorsomon,
nem tudlak a kötődésből kioldozni,
és megszépítelek a könnyfoltokon.
Én csak gyermekként nézhetek hazafelé,
kis falum az én szívemnek köldöke,
hol az otthon szent érzése engem elér,
ott ring emlékeim Karácsony-bölcsője.
Én csak gyermekként várhatlak vissza, bátyám.
Ereimben a szeretet pulzusa vagy,
ma is, ülsz a megbocsátás Isten-vállán,
fétis vagy, mit se nappal, se éj el nem hagy.
Én csak gyermekként tudok felnézni Rád,
ahogy ma anyaként lépkedsz mellém néha,
nővérem, szavaid tenyere mindig ád,
s talpra emel, ha az én hitem néma.
Én csak gyermekként tudlak őrizni, Anyám.
A magzatmosollyal, mit méhedben kapott
először a szám. Fények olajágán
bennem Téged fonnak hajnallá az angyalok.
Törölt tag2017. március 27. 19:41
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2017. március 27. 11:06
Szeretet-teljes szavak, személyiséged értékes gondolatai ezek, nagyon tetszik
Pflugerfefi2017. március 27. 10:49
Nagyon megható a szereteted, gyönyörű soraidból mi kiviláglik!
Gratulálok!
Kicsikinga2017. március 27. 10:09
Sírok, őszintém, szívből, mert olyan gyönyörűt írtál.
MKKlara2017. március 27. 08:36
"bennem Téged fonnak hajnallá az angyalok."
Csodaszép! :)