Gyermek voltam

Steel•  2020. január 19. 16:38  •  olvasva: 143

Mint csöpp parázspille, égre pilinkél
a sok csillag, ablakomon csipkejég
festi opál-világgá a kelő Holdat.
Hol párák szembogarán hajnal gyúl, ott vagy
most Anyám. Ott, hol a falu szívverésén
angyalok tenyere simít szelíden,
és a szélderengésben az Isten létét
érzi az ember, míg a fejfákon megpihen
az alkonyat, s egy percre, a halálon túl mutat.
Benne látom mi voltam egykoron Veled.
De a gyermektavaszokat szemedbe hunytad,
mikor hófehér csöndbe hűvösödött kezed.
Emlékszem, míg pirkadatot mosolyogtál,
én rétzsongás voltam, kis napfénypitypang,
felhő volt a szárnyam, és az Ég a szobám,
hiába volt a sors nehéz ború-illat.
Gyermek voltam, míg mellettem lélegeztél,
míg a fák fölé, új hazába nem érkeztél.
S bár a gyermeket is elvitte a halál,
ott, Melletted boldog, ezt is tudom ma már.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. április 29. 16:12

Törölt hozzászólás.

kevelin2020. január 20. 04:50

Első sóhajom,meghatott nagyon

Mersinho2020. január 19. 18:21

Szép megható vers ::::

skary2020. január 19. 18:20

...

csillogo2020. január 19. 18:18

💜
Szépséges!

Törölt tag2020. január 19. 17:11

Törölt hozzászólás.