Gyermek szemmel

 

Steel•  2012. február 1. 20:07

 



A ma dombjai felett révedek,

elhagyott lélek-korszak zöldje bontja

ódon szépségét, fülembe kongat

honvágya, ártatlansága, mint rét csendje,


mit pára-tenyerén kelt fel a hajnal,

pihent az érintetlenség burka alatt…

Csírázó szívvel ámult őszi lombok

szín-karneválján, s nem nyűtt rá koszos


nyomokat préda leső héja-világ.

Mosolygó holnapot igéztek felé

játszi kedélyű boldogság-mesék,

a bánat illattalan, néma virág


volt csak a magkezdemények kertjében.

A reggelek fény-bőrű csendjére

nem nehezült gondok szürke zubbonya,

s bő ízű volt az örömök csupora.



Mára aggá lett a magzat-tiszta

bizalom arca is, pedig hajdan még

ártatlan, szelíd ereje volt a fény,

ha a gondtalanságra árnyat sírtak


az érlelődés zsilipei. Jelenem

mérföldkövein, hamvak alatt keresem

talán-maradt parazsát gyermek szememnek,

szinte vakít a keserűség deleje,


mert tudom, emlék-kalitkába zárták

szárnyait a sors igájába dőlt évek,

mikor meztelenre valósult az élet,

gyökerestől tépve e szűz létnek fáját.



(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. február 3. 08:59

:) Örültem Neked.

Törölt tag2012. február 1. 22:16

Törölt hozzászólás.