Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Golgota és Jászol
Steel 2017. október 13. 19:58
Felhőpupillákba szűkülő a fény,
némuló szélzöngék visszhangja hallik,
mint félbe harapott alma a Nap, alig
látszik piros húsából egy csöpp karéj.
Kis falum bölcsőszívedben vagyok,
és bennem tábortűzként világol újra
a remény, s teremt helyes irányokat
elém. Mégis, míg petróleumát gyújtja
az éj a holddal, csillagkeresztre szögel
a gyász. Most még lélegzésem is öreg,
és a táj Mária-könnyektől párás,
miközben a távozottakat látja
minden utcán...Vérzik a tinta szárnya,
megbánásokká térdepel a némaság,
amint jó szülém gyöngéd tekintetét
lombok, völgyek zöldjével festi a nyár...
Oly sok elmondatlan, bánat-Krisztus jár
álmatlanul itt...Pedig a csend is testvér
ma, Anya-tenyerű bizalmas, barát.
Csak az emlékké haló gyermeknek fáj
tudni, egy fele a temetőé már,
és ez a Golgota nem hoz feltámadást.
BakosErika2017. október 14. 18:43
Nagyon szép verseket hoztál, kedves Steel.
Ölellek.
skary2017. október 14. 10:36
égggyiksé
kevelin2017. október 14. 03:39
Nagyon tetszik
Rozella2017. október 13. 20:55
Szépségesen, megérintően szomorú... csodásan írsz!
merleg662017. október 13. 20:46
Anya-tenyerű bizalmas, barát.
Csak az emlékké haló gyermeknek fáj
tudni, egy fele a temetőé már,
és ez a Golgota nem hoz feltámadást.
...a halál az újjászületés előszobája...nem a feltámadásé.
Mikijozsa2017. október 13. 20:37
ja, így van