Golgota és Jászol

Steel•  2017. október 13. 19:58

Felhőpupillákba szűkülő a fény,

némuló szélzöngék visszhangja hallik,
mint félbe harapott alma a Nap, alig
látszik piros húsából egy csöpp karéj.

Kis falum bölcsőszívedben vagyok,
és bennem tábortűzként világol újra
a remény, s teremt helyes irányokat
elém. Mégis, míg petróleumát gyújtja

az éj a holddal, csillagkeresztre szögel
a gyász. Most még lélegzésem is öreg,
és a táj Mária-könnyektől párás,

miközben a távozottakat látja
minden utcán...Vérzik a tinta szárnya,
megbánásokká térdepel a némaság,

amint jó szülém gyöngéd tekintetét
lombok, völgyek zöldjével festi a nyár...
Oly sok elmondatlan, bánat-Krisztus jár
álmatlanul itt...Pedig a csend is testvér

ma, Anya-tenyerű bizalmas, barát.
Csak az emlékké haló gyermeknek fáj
tudni, egy fele a temetőé már,
és ez a Golgota nem hoz feltámadást.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2017. október 14. 18:43

Nagyon szép verseket hoztál, kedves Steel.
Ölellek.

skary2017. október 14. 10:36

égggyiksé

kevelin2017. október 14. 03:39

Nagyon tetszik

Rozella2017. október 13. 20:55

Szépségesen, megérintően szomorú... csodásan írsz!

merleg662017. október 13. 20:46

Anya-tenyerű bizalmas, barát.
Csak az emlékké haló gyermeknek fáj
tudni, egy fele a temetőé már,
és ez a Golgota nem hoz feltámadást.

...a halál az újjászületés előszobája...nem a feltámadásé.

Mikijozsa2017. október 13. 20:37

ja, így van