Fogyó lét-napokban

Nézem, ahogy csillagbaglyait tova
röpteti az Ég, majd az éj ellődörög,
és a még csak hunyori Nap színeket

ad a tájnak. Merengek, hova
tűnik a sötétség, a felhők mögött
egy újabb pirkadat-idő integet,

belém tudatosul, hogy kérész csupán
a hajnallal érkező fény, és minden
kis hangulat-játék, amit köröttem

az élet játszik.Foltos mosoly-ruhám,
lélegzés-mérlegem fogyásba billen,
épp úgy, mint ahogy elszállongnak fölöttem

a lehetőségek lepkéi. Akár
kiszakadt zsákból a liszt, hullnak perceim
a napok lábnyomán. Olykor úgy innék

egy kupica jót, de zárul a bazár,
s csak könny-keserűség csípi szemeim.
A jövő felé nagy változást vinnék,

ha több súlyt elbírna gond-esett vállam,
s nem a csalódás-tapasztalat tömné
zsebeim. Törődni kezdek nincs is hitemben.

Egyetlen szabadságom versírás-szárnyam,
a többi túl erős valóság-tömjén.
Bár ne szűkülnék e világba Istenem!