Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Festményskiccek
Steel• 2017. május 20. 20:05
Finom burgundi az alkony, ahogyan
lecsorog a fények Madonna-bőrén.
A fák csak állnak kéreg-gyűrött pőrén,
levelük méz és borcsöppként lottyan
szét. Kakaó-melegre barnul a dombok
szeme, olyan tenyérpuhán simít
a látvány...bennem széltáncokat csitít.
Arany-parázslás fent a csillaghomlok,
avarzöngék kacagnak a földcsenden,
lángszerű sziluetté olvad színük,
amíg a hajnal felzubog kékvizűn,
s álomruhákat mos az emberen.
Patyolatát fehérrel keni a pára.
A Nap könnyű rozéként csillog az Ég
poharán, habjai felhők, s mint halk ér
átcsobog az éjhalál az élet-mába.
Mikijozsa2017. május 21. 12:12
Patyolat fehér tejhabos felhőket hoztál, gyolcsbatekert hegyeket ás barna szép asszony szemeket, ez olyan mennyei, hogy ma csak hegyre fel. dombra le kéne menni kékvizű patakokba pisztrángot elkapni...csoda versed megcsodáltam, szia
Törölt tag2017. május 21. 07:30
Törölt hozzászólás.
okeanus2017. május 21. 06:41
plasztikus, kifejező,
grt.
skary2017. május 21. 05:44
át
merleg662017. május 20. 20:50
Patyolatát fehérrel keni a pára.
A Nap könnyű rozéként csillog az Ég
poharán, habjai felhők, s mint halk ér
átcsobog az éjhalál az élet-mába.
Szép!