Fernand Khnopff: Elzárva a világtól

Fernand Khnopff: Elzárva a világtól című festménye alapján

Fájdalom-fekete a csend, rációt
sem bír már a tudat, az elme-fülek
süketednek, kötelesség-rádiót
hallgatni erő-képtelennek tűnnek.

Menekül a szív tisztánlátása is,
oly mélyen sajdul a sebek érzése,
beleroskad idegszálig, minden kis
sóhaja elfullad magányt vérzésen.

Gubóba szorulnak a szavak, imák,
ajtó csukódik a kimondásra most,
kiszakadtak mind a mosoly-sziták,
éberen figyel az összes érzék-rost.

A szokás, a muszáj, az élet túl sok,
nincs e sorsban csalódásra kereslet
többé. Halványul az a gyógyulás fok,
szilánnká lett lélek nem repül hegyeket.