Fénykenyér

Mintha Anyám keze mosta volna

az abroszt, mellyel a pirkadás

Velük megterit, s a lepedőt, 

mivel álmaink fehér puhaságát

megveti az este...

Mintha a csöndek mennyszava szólna,

- szembogárkák, ahogy felmosolyognak, 

illatát

e pillanatnak belélegzik mezők és felhők,

elsimitón a világ lélek-kuszaságát

csillag-kezekbe.

Mintha jó szülőm ülne az asztalnál,

- Élőn az Élet -

az érzés arcom köré ölelt szivtenyér.

Bennem igy virágoznak tavasszá

Gyermekeim, Istenből két karéjka,

mindennapi fénykenyér.