Az írás, a vers, akár a hajnal...a pirkadó tájból virágzó fény...a szavak: szívverések, sóhajok, könnycseppek, mosolyok, léleksuttogások... Belőlem, Bennem, így Élnek a versek, így születnek tollamra, szabad lélegzetként, örök, csendes gyönyörűséggel szárnyaló madárként, mely nem keresi, mert már megtalálta útját... Szárnyaim a versek, kék egem pennám és papírom... Köszöntelek a világomban...
esti lobpipacsai elvéreztekmár, fel-fellehelődő az ősz szájíze,a fuvallások múlást lélegzettek...Nyártemetővé lesz majd minden éjkelte,ahogy álmos mályván elfolyik a Nap,miközben fáradtan ernyed a fény testeaz árnyak alá. A csend fekete lap,csak az ezüstpára-csillagok festenekrá lélekjeleket. Majd a Hold, kis mézpötty,fakó tintaloccsanásként feldereng,s a hajnalkézből elszáll, mint egy léggömb.