Fény-idők alkonyatán

Steel•  2017. február 10. 13:31

 

Emlékszem a régi őszökre. Halkan
olvasták az esőkrónikát, közben
a csend úgy nyílt szobámban, mint a hóvirág.

 

Anyám szívverése enyémen volt paplan,
s egymást gondozva nőttünk a földben,
míg köröttünk gyomtermő lett a világ.

 

A dombok löttyent kis mokkafoltok
voltak, és október csak egy gyertyasugár
a pirkadat lebbenő csipke-álmán.

 

Akkor szívére szakadtak mind a gondok,
s Ő már nem bírta állni sorsuk súlyát...
Talán az élet is korbács volt már hátán.

 

Akkor csillagpárkák hajoltak le hozzá.
Isten leemelte válláról a sok
golgotát, és homlokára csókolta

 

az alkonyok nyugalmát. Azon az órán
a fényidőkből nekem csak viaszok
maradtak itt. Szépeik ellobogtak,

 

mialatt Anyám tenyerükre vették
a felhők, és a messze távozó fecskék.
Bár mosolya mécses bennem a könnyeken,

 

de az Ő naplementéje Krisztus pecsét
lett...elmém őrzi hófehér kis kezét,
ahogy aludt, mig én a halált öleltem meg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2017. február 13. 08:44

Érzelmesen tiszta történet, érdeklődéssel olvastam

Steel2017. február 13. 08:42

@BakosErika: Köszönöm, hogy olvastad.

Steel2017. február 13. 08:42

@Rozella: Róla másként nem is lehetne...úgy érzem. Őrzöm és emlékszem a mosolyos időink is...csak a hiány nem hagyja el az embert. Köszönlek.

Steel2017. február 13. 08:40

@merleg66: Köszönöm szépen.

Steel2017. február 13. 08:40

@csillogo: Örülök, hogy jöttél Marika.

Steel2017. február 13. 08:40

@Törölt tag: Köszönöm.

Steel2017. február 13. 08:40

@skary: köszönöm néked, pusszanós is jár :)

BakosErika2017. február 10. 21:24

Anyám szívverése enyémen volt paplan,
s egymást gondozva nőttünk a földben,
míg köröttünk gyomtermő lett a világ....

Megható és nagyon jó.
Gratulálok.

Rozella2017. február 10. 20:06

Megrendítően szép, ahogy róla szólsz... gyönyörű vers ez is.

merleg662017. február 10. 19:49

Nagyon szépen emlékezel. Megindítóan szépen!

csillogo2017. február 10. 18:49

Nagyon szép!

Törölt tag2017. február 10. 14:29

Törölt hozzászólás.

skary2017. február 10. 13:33

azé akárhogyis...szépen írsz :)