Fájdalom-üresen

Steel•  2012. január 20. 18:17

 



Köd-magányba kuporgó reggel, vasalt

papír-szótlanságba hullva látom

elhordott lét-arcom, fogasra akaszt

e skizofrén világ, mely csak járom


realitásom nyakán. Könny-pőrén

reszketem elmémben újra ébredő

hamvaid, emlékszem, lángolva jöttél,

félszem ízét ölelésbe lélegzőn.


De búcsútlan hidegedtél fagy-csendes

múlttá, sárgult képpé gyűrve a mát

is. Szerelmed halandóságán nevet

most ruhátlan szemem, már csak a fáj


mi golgotára feszít, hisz idegen

lettél valaha lobogó szívemnek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. január 22. 19:36

:)

Törölt tag2012. január 21. 22:52

Törölt hozzászólás.