Ez a Csend...

Steel•  2014. november 18. 11:25

Ködpitypang szállong a szürkület fölé,

ima-kulcsolt kezébe zár ez a csend,

miközben a fény lerogy a dombok mögé...

Látom, gyönge lámpafluoreszkákat fest

az utca, léptem belepuhul a föld

nedvesébe, s lábam elé hull még egy

foszlott, opálszálas kis pókfonál. Zöld

már csupán tujalombon látszik, mert


a berkek hajával ma őszpiktor játszik.

Mint egy szélbe szárnyalt sóhaj, meglebben

a csend, és szivem többé nem is fázik,

ima-kulcsolt kezében kicsi gyermekem

Életmelegsége borul óvón körém...

Hálazsoltárokat szól a dobbanás,

e csend tiszta beszédű Isten-ölén.

Minden árnyék most tűnő gyufalobbanás,


békélőn simul el lélegzetem e vén,

mégis megifjodott kitekintésen,

hol a bentek szentsége igazán Él.

Mintha túllátnék minden messziségen,

s önnön valóm lényege erővel régi,

új-örök értelmet lehelne belém,

ahogy küszöbre lépő énem nézi,

miként mosolyog gyönyörű Fiam felém.




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. december 20. 11:45

@Ametisz: Köszönöm most is, állandó olvasói figyelmed, és a gondolataid!

Steel2014. december 20. 11:44

@csillogo: Marika...köszönöm...én is Rád!

Steel2014. december 20. 11:44

@BakosErika: Erika, köszönöm, hogy jöttél, ölellek én is!

Steel2014. december 20. 11:44

@Bugatti350: Köszönöm....azt hiszem valóban bennem, velem volt...és azon leszek, maradjon is.

Steel2014. december 20. 11:43

@erzsebet10: Köszönöm a kiemelést...a legfontosabb, legszebb pillanat számomra...köszönöm figyelmed, és szavaid! Ölellek viszont.

Ametisz2014. november 18. 21:54

Fantasztikus természeti képek, benne kisfiad életmelegsége, hatalmas szereteteddel átitatva!

csillogo2014. november 18. 20:49

Nagyon meghatóan írsz!
Szeretettel gondolok Rád...!

BakosErika2014. november 18. 16:45

Mint egy szélbe szárnyalt sóhaj, meglebben
a csend, és szivem többé nem is fázik...

Szépséges verseket olvastam ismét tőled, kedves Gyöngyi.
Gratulálok és ölellek.

Bugatti3502014. november 18. 16:41

Mintha túllátnék minden messziségen,

s önnön valóm lényege erővel régi,

új-örök értelmet lehelne belém,

ahogy küszöbre lépő énem nézi

miként mosolyog gyönyörű Fiam felém.

...remek képsor! :) + "az erő, veled van" !

erzsebet102014. november 18. 11:53

"ahogy küszöbre lépő énem nézi,
miként mosolyog gyönyörű Fiam felém." nálad mindig csodára lelek! Ölelésem.