Esti Monet

Steel•  2013. augusztus 13. 11:30

Megsimul a fény, puha ecsetvonás,

sugárzása az mézszőke sejtelem

már, egy gyönyörödő, asszonyi montázs.

Vázolódik hát a csillagrejtelem,


de még csak pár ezüstcsepp az éjszignó,

még látódik az a szemvonzó varázs,

megannyi pipacs, mint milliárd, izzó,

borittas Nap pírján lehelt pöttyparázs...


Még foltpacák az árnyak, sötétkékjük

finom vízfestékként kenődik majd fel,

ha az alkonygyertyák elégik végük.

Utolsó aranylás mázolódik el


az est művészvénás ujjai között,

s tova vész a festő a vászon mögött.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. augusztus 14. 12:01

Köszönöm Katika.

Steel2013. augusztus 14. 12:01

Erika, köszönöm, hogy jöttél!

Steel2013. augusztus 14. 12:00

Zsu, örülök, ha így van. Igaz, nem arról a képről jött a vers,
nem az ihletett meg, inkább a hangulatában, a képekben próbáltam kicsit Monet-et tükrözni.

Köszönöm :)

Steel2013. augusztus 14. 11:55

Skary :)

Steel2013. augusztus 14. 11:55

Neked is Puszi Odin :)

Steel2013. augusztus 14. 11:55

Pera, köszönöm :)

mystynekatika2013. augusztus 13. 20:59

Szépet alkottál ismét!!

BakosErika2013. augusztus 13. 18:04

Gyönyörű vers!
Gratulálok! :)

10082013. augusztus 13. 15:49

''de még csak pár ezüstcsepp az éjszignó,

még látódik az a szemvonzó varázs,

megannyi pipacs, mint milliárd, izzó,

borittas Nap pírján lehelt pöttyparázs...''

Milyen kifejező, remek képek...Eszembe jut a pipacsos mező c. képe... Magam előtt látom a festményeit versed olvasásakor

Gratulálok!
Zsu

skary2013. augusztus 13. 14:19

:)

Odin2013. augusztus 13. 14:08

:) Puszim.

Pera762013. augusztus 13. 12:57

Mind tetszik, de az alkonygyertyákért, pöttyparázsért plusz grt.