Emlékszem

Jég-mozzanatlan érkezett február,

most múltfényképpé rögzült magunk látom

arcán, míg kint szélförgeteg havat hord,

ahogy felidézlek, könnycseppben hullsz rám.

Kiszakad a bennem-őrzés puttonya,

szívem könyvéből jelenbe olvaslak,

emlékszem, lángodtól pőrén lobogtam,

szenvedély-szeder csókodért suttogtam.

Már jéghajtás fehérlik ablakomon,

de forrósodva emlékszem karodra,

mily szilajan gyújtotta nyárba létem...

Vágyra-nyílt pilládtól tört akaratom,

emlékszem fojtott ölelés-hangodra,

ahogy lelkem elborította fényed.

Emlékszem a magaddal vitt ízekre,

mit ajkad kínált, s minden színekre,

mellyel szerelemvásznam szépre folytad.

Emlékszem még az érintés-kincsekre,

és mikor test-vánkosodon pilledtem,

a szent-csendű béke lényem átfogta.

Emlékszem a hónap-messzeségeken

túllátva, a bizalom-mosolyra, mellyel

első tavaszainkban fogtad kezem,

de az ősz hozzánk is elérkezett egy

perc alatt...Emlékszem a némán fájó

hervadásra, s ahogy kertjeinkből

kizártuk egymást, amíg szemeinkből

kialudt a Nap, emlékszem, ma is látom...