Elmúlunk

Steel•  2012. január 11. 07:30

 

 

Haló-kékek már a csendazúrok.
ősz varja repked lengülő lombokon,
némul a színdarab is a porondon,
létünk moraja ily csepp-halkuló.

Mint kíváncsi gyermek, szél bogarász
a bokrokon, míg fény-áramlón futkos
a felhő arcú zivatar, s szutykos
sorsingünk kimossa hűs folyamán.

Levélhullásnyi sóhajt ver a szív,
de álom-húzott párnát nem talál,
igaz nyugalma ott kél a halál
karján, hol majd mécstől könnyezik a sír.

Celofán-szakadó holnap az út,
múlttá tépheti velünk egy pillanat,
hisz a valóságnak nincsen csillagpart,
s gyászködbe hantol majd a föld, a rút.

Borostyánként nő körénk az enyészet,
koporsó-ágyát napjainkból veti,
lélekterményünk zsákjaiba szedi,
míg el nem múlunk, akár az emlékek
.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. január 14. 16:14

Sokat tűnődtem az elmúlt hónapokban ezen a témán...azt hiszem ez érződik ebből a versből. Köszönöm, hogy olvastad Summer. :)

Steel2012. január 14. 16:13

Köszönöm Vitorla. :)

Törölt tag2012. január 11. 21:08

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. január 11. 14:32

Törölt hozzászólás.