Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elmúlunk
Steel 2012. január 11. 07:30
Haló-kékek már a csendazúrok.
ősz varja repked lengülő lombokon,
némul a színdarab is a porondon,
létünk moraja ily csepp-halkuló.
Mint kíváncsi gyermek, szél bogarász
a bokrokon, míg fény-áramlón futkos
a felhő arcú zivatar, s szutykos
sorsingünk kimossa hűs folyamán.
Levélhullásnyi sóhajt ver a szív,
de álom-húzott párnát nem talál,
igaz nyugalma ott kél a halál
karján, hol majd mécstől könnyezik a sír.
Celofán-szakadó holnap az út,
múlttá tépheti velünk egy pillanat,
hisz a valóságnak nincsen csillagpart,
s gyászködbe hantol majd a föld, a rút.
Borostyánként nő körénk az enyészet,
koporsó-ágyát napjainkból veti,
lélekterményünk zsákjaiba szedi,
míg el nem múlunk, akár az emlékek.
Steel2012. január 14. 16:14
Sokat tűnődtem az elmúlt hónapokban ezen a témán...azt hiszem ez érződik ebből a versből. Köszönöm, hogy olvastad Summer. :)
Steel2012. január 14. 16:13
Köszönöm Vitorla. :)
Törölt tag2012. január 11. 21:08
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. január 11. 14:32
Törölt hozzászólás.