Életet köszöntve

 

Steel•  2013. október 30. 11:12

Lélegzéshalkan beszélnek a sírok,

olyan tiszta csöndruhát vett a temető,

a kanócok félyselyme puhán lebbenő,

ujjhegynyi érintések a virágszirmok.


Langyos és könnyű az ősznek sóhaja,

a halottak napja mégis keresztnehéz,

míg az ember az enyészéssel szembenéz.

Ahogy érzések születni lobbannak,


a sok pöttymécses lesz könnyek forrósága,

s a dobbanások bent imákat mondanak.

Holnapra majd viaszhantokká porlanak

a láng emelt glóriák, hisz mohósága


az időnek meg nem áll. De most még itt

ragyognak mind az emlékcsillagok, szívből

gyúlt szépei a fájdalomnak, a nincsből

tán így tanít valamit találni a hit.


Ünnepelhetünk, hisz miénk a közös múlt,

megannyi szeretet kapott pillanat,

nem csupán a hiány ami itt maradt,

legyen gyertya, mit az életköszöntés gyújt. 






(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. november 12. 13:21

Köszönöm Éva.

Steel2013. november 12. 13:21

Kata, köszönöm, remélem számodra is az volt.

Steel2013. november 12. 13:21

Köszönöm Sea.

Steel2013. november 12. 13:20

Pepo, köszönöm, hogy olvastál.

Steel2013. november 12. 13:20

Marika, igen...köszönöm, hogy itt voltál.

deakeva2013. november 2. 12:13

Imádságnak hangzó emléksoraidhoz gratulálok.

mystynekatika2013. október 31. 21:49

Színes krizantémcsokor
a versed,"ünnepelhetünk"
Kegyeletteljeset!kata

Törölt tag2013. október 30. 22:17

Törölt hozzászólás.

pepo2013. október 30. 19:10

Langyos és könnyű az ősznek sóhaja,

a halottak napja mégis keresztnehéz,

míg az ember az enyészéssel szembenéz.

Ahogy érzések születni lobbannak,

csillogo2013. október 30. 15:17

"megannyi szeretet kapott pillanat,
nem csupán a hiány ami itt maradt,"
Igen, legyen gyertya, mit az életköszöntés gyújt... szép!