Éj-festmény

Hold-tutajba ül a szenderedő est,

a Nap éberségre már túlzottan rest.

Terebélyesedik a sok kósza árny,

míg feketén a láthatárra evez,

felettük milliárd csillag-sirály száll.

A csendhalász álomszákokat szerez,

így meri hálójába a gondolat

még túl nyüzsgőn ficánkoló halait.

Vitorlaként suhan szellő-gondola,

fuvallattá szórva a lét hangjait.

Majd lassú ködhullámok futnak az éj

partjára, szilaj folyamlásuk nyomán

gyönge derengéssé mosódik a fény,

és az éjfél színébe tűnik lomhán.