Együtt alkotunk

A veled-élet panorámája

ihlet távlatom, százszorszép tájék,

szemembe rajzolódsz, arcod lágysága

mit ha vak volnék, akkor is látnék.

Így mélyül részemmé minden apró

rezdülésed és vonalad. Te vagy,

ki a szerelem útján megtanított

járni, vagy a vers, csend-tiszta hangom, 

s lettél a szín, a fényt hozó Nap,

mikor könnyárnyékom elfakított.

S vagy az ujj, mi befogadón olvassa

lapjaim, s én vagyok a toll,

mely együtt-valóságunk a holnapnak

adja. És vagyunk a tinta, mely most

öröklétté rója lobogásunk

történelmét az ősi tűz szent nyelvén.

Ahogy belélegezlek, forróság gyúl

testem minden illatod vágyó sejtjén.

Mint a tiszta oxigént, úgy szívlak

magamba, ahogy szívverés-szavunk

a bennünk növekvő csodát írja,

míg egymásban születünk és halunk.