Egy újabb...Nélküled

Steel•  2012. augusztus 2. 17:38

Kandalló tüzű Nap lobbantott hajnalt,
nézem a bóbiska csillagokat, mint
illanó harmatcseppek, úgy távoznak.

Július erejétől izzad az aszfalt,
forróságát érzem, ahogy szemembe csíp,
fölöttem tollpihés felhők szállongnak.

Fényév-messze lettél mellőlem anya,
csak az emlékezés érezhet már közel,
gombóc-könnyeim épphogy visszanyelem.

Itt van időm múlásának újabb hava,
szívem haja fehéredik, akár ősszel
a földek, így fázom fájdalom-telem.

Megint egy év Nélküled, újabb pillanat,
mikor a mindig gyermek hiányt sajogva
idézi fel születésnapom köszöntő

virág-mosolyodat. Múlttá illantak
átélt szépeink, már árnyék-alkonyat
gomolyog a perceken, gyásszal örökölt

valóság. Nem ünnep többé egyetlen
torta-ízű alkalom sem, mert a szeretet
körében csupán felidézve láthatom

arcodat. Viasz csorog végig kezemen,
a miértre sosem lehet felelet,
enyhet nem kaphat árvaság-bánatom.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. augusztus 4. 15:24

Köszönöm Törpilla!

Steel2012. augusztus 4. 15:24

Kedves Klára, köszönöm, hogy olvastál. Örülök, hogy tetszett.

Torpilla31812012. augusztus 2. 17:50

...Gyönyörű!...

Törölt tag2012. augusztus 2. 17:46

Törölt hozzászólás.