Egy nap

Steel•  2012. február 1. 17:17

Elmémbe moccan az ébredés ideje,

a paplanos meleget magam mögött

hagyom, s a jéghajnal sötét hidege

mely a csukott ajtón kívül vár, rám köszön.

 

Széltáltos nyargal, fagynyurga teste siván

halad mellettem, míg az Ég kalapot

süvegel nekem. Felém bólint a zsivány

Hold, kabátom langyába visszalappangok.

 

Lassan kilómétereket fut velem

a busz, gondolat-tintám már papírra kész,

míg elérem kenyér-kereső helyem.

Ösztönöm sejtmélyig munka-ízben ég,

 

csak néha egy-egy révedt pillantásom

kóborol az ablakon túlra, lesve

a horizont szeméből a csillanások

hogy szülnek fénysziporkákat a csendnek.

 

Patak-rohanón telnek az órák, megnyíl

a hazaindulás útja, levetem

a hétköznapok hámját. Karodba repít

az érkezés, - illatod - otthon, szerelem.

 

Vállamról legörnyed a gondok súlya,

közös erőnk talajára hull, ott pihen

holnapig, lelkem a mélység nem húzza.

Hisz tudom, kezemben kezeddel viszem

 

a jövő kétség-szatyrát, s tudom azt is,

legyek bárhol, míg a napvégek küszöbén

ott vársz, s kettőnk sorsa egy létben lakik,

életre simul a fáradtság-gyűrött én. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. február 1. 19:59

Köszönöm Virág.

:) Ölellek Zsu!

Törölt tag2012. február 1. 17:56

Törölt hozzászólás.

virag912012. február 1. 17:31

Nagyon szépen ''szóltál'':)