Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy nap
Steel 2012. február 1. 17:17
Elmémbe moccan az ébredés ideje,
a paplanos meleget magam mögött
hagyom, s a jéghajnal sötét hidege
mely a csukott ajtón kívül vár, rám köszön.
Széltáltos nyargal, fagynyurga teste siván
halad mellettem, míg az Ég kalapot
süvegel nekem. Felém bólint a zsivány
Hold, kabátom langyába visszalappangok.
Lassan kilómétereket fut velem
a busz, gondolat-tintám már papírra kész,
míg elérem kenyér-kereső helyem.
Ösztönöm sejtmélyig munka-ízben ég,
csak néha egy-egy révedt pillantásom
kóborol az ablakon túlra, lesve
a horizont szeméből a csillanások
hogy szülnek fénysziporkákat a csendnek.
Patak-rohanón telnek az órák, megnyíl
a hazaindulás útja, levetem
a hétköznapok hámját. Karodba repít
az érkezés, - illatod - otthon, szerelem.
Vállamról legörnyed a gondok súlya,
közös erőnk talajára hull, ott pihen
holnapig, lelkem a mélység nem húzza.
Hisz tudom, kezemben kezeddel viszem
a jövő kétség-szatyrát, s tudom azt is,
legyek bárhol, míg a napvégek küszöbén
ott vársz, s kettőnk sorsa egy létben lakik,
életre simul a fáradtság-gyűrött én.