Ébredőn

Steel•  2017. május 22. 20:28

Összehúzza függönyszemeit még
minden ház, most a hajnalfehér
a szívekből kilehelt öregség.
Az ember ilyenkor valós-ledér,

ahogy kócosan világra eszmél.
Ablakokon pára-futórózsák,
ezüst-bibéző  hűvös nyomai,
s rajtuk túl a horizont már látni kél.
Az égbolt megfesti fényfreskóját,
míg szakadnak álmoknak rongyai,

és a felhőstukkók alatt galambok
rebbennek, mint elsóhajtott imák.
Nem számítanak a talmi glancok,
e meztelenségben kinyíló virág

minden földi élet. S miközben halkan
gondokkal foncsorzott tükrébe néz,
már fölveszi a hervadásnak súlyát.
Lelket itt nem melenget a paplan.
Csigaodúkban gócosodik a csönd-mész,
mert sebekké hordozunk bohóc- gúnyát.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2017. május 23. 04:56

jájjj...én még hordani akarom ezt a testi gúnyát .)

dreaming582017. május 22. 23:58

" felhőstukkók alatt galambok
rebbennek, mint elsóhajtott imák."
Csodás, mint mindig - csodálom, mint mindig :)

merleg662017. május 22. 22:12

és a felhőstukkók alatt galambok
rebbennek, mint elsóhajtott imák.
Nem számítanak a talmi glancok,
e meztelenségben kinyíló virág

minden földi élet.

Nagyon szép!