Csöndből

Steel•  2014. július 24. 14:21

Csöndből létezem most. Még épp pirkad,

fénycsipkéket teregetnek a percek,

hűstől patyolat-tisztát, aranyszépet.


A harmatdélibáb mindjárt elillan,

árnyát skicceli sok sok jegenye-ecset,

majd süvegjeikkel gyertyává égnek


a Napban. Csöndből születem a mosolyt,

mit a reggel mézajkún lehel felém,

míg vízkékű tónusát éggé keni.


Csöndből vagyok, ő most pásztorom, botom,

s templomok mélyéből írott zeném.

Jó így, ölébe fészkelődőn, csak lenni.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2014. július 25. 07:57

Törölt hozzászólás.

mystynekatika2014. július 24. 23:35

Árad felém a mosoly és a csönd
nyugalma , színe, lehelete...

csillogo2014. július 24. 22:25

"Jó így, ölébe fészkelődőn, csak lenni."
Meghitt, szép nagyon!

pauleve552014. július 24. 17:14

"Csöndből születem a mosolyt,"
Szépséges...

Törölt tag2014. július 24. 15:04

Törölt hozzászólás.