Csillagpor

Feledj-szobámra szűkülnek az árnyak,

holdsugár-fűz alá húzódom tőlük,

fény-létű érzés cirógatja számat,

a fájdalom-íz könnyhullásba gördül.

Emlékszemembe hunyva őrizlek még,

kozmosz-messzeséged sem fakíthat el,

bár Vénuszunk a holnap egéről már

lezuhant, s bennünk csillagporrá vált.

Szerettem-illatod leheli a szél,

fellobbanásodban az ész jelent lel.

Ki nem mondásod tüze majd eléget,

úgy emészt érzésed szent igazsága,

ugyan tudom, a ketten csendes rég lett,

szívemé a veled-világ tisztasága.