Csillagok alkonyán

 

Steel•  2013. december 13. 11:26

Olajsűrűn fekete az éj, márvány,

domboros testét kinyújtózza a fagy,

száznyi paneles üvegszem jéglátvány,

ajkáról fehér csókot a tél így hagy


rajtuk. Töklámpásként ragyognak ott fent

a csillagok, mézgás aranyuk pusztás

földbuckákból elhullt gesztenyéket fest.

Az utcák alakja még árnyékcsuhás,


de tisztulni kezd a zenit, fénypihés

bőrét csillantja a Nap, párarojtok

fedik sejtelmessé piruló színét.

Végül nem maradnak csupán tűzfoltok


a tejútnyi pettyopálból, melyek ránk

úgy pislognak vissza, mint sok kis dérszilánk.




(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. december 17. 10:58

Marika, köszönöm szépen a figyelmed és gondolataid :)

Steel2013. december 17. 10:57

Köszönöm, hogy elidőztél itt Kata!

Steel2013. december 17. 10:57

Zsu, köszönöm itt is :)

csillogo2013. december 13. 20:10

"mézgás aranyuk pusztás
földbuckákból elhullt gesztenyéket fest."
Mindig sejtelmes vagy - és ez jó!:)
Grt.

mystynekatika2013. december 13. 19:45

Ragyogó szín-alak

társítások képeidben!

Elidőztem kicsit velük!

Jó volt!kata

10082013. december 13. 17:22

Micsoda képek!
Csak Te tudsz így festeni

Gratulálok!
Zsu