Csendmerengő

Steel• 2014. október 12. 14:21

Celofán-homály borult a tájra,

megülepedett hajnalhideg, köd,

felhőlepkék ezüst, nehéz szárnya

alatt mélabúba őszül a föld.

Lassan csillagszirmaik bontják derek,

utcát, járdát tisztára takaró kis

selymek, emberkoszra halotti leplek.

A fény vállán már most sok árnyékot visz,

gyönge szembogarának csillogása,

íriszén ott a párából szőtt hártya.

Éltesebb az estaurák imbolygása,

vagy csak a tűnődő tekintet látja

így, mikor belevész a megszülető

elmúlásba. Ki tudja...ám a halkság,

a szív kulcslyukán is mélyen beszüremlő,

s a lélekről lehull a sok önvakság.

Az emlékidő törékeny, reszkető,

akár öreg kéz, mely szeretetért nyúl,

miközben ágyát veti a temető,

és az örök csend gyertyája fölé gyúl.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mystynekatika2014. október 14. 22:49

A csendről szinte mindenki ír verset,
de ilyet nem..szókincsében gazdag,
képekben kreatív, konkréttól az elvontig
egységben ..
Gratulálok!
kata

Steel2014. október 14. 15:45

@pauleve55: Köszönöm Éva!

Steel2014. október 14. 15:44

@csillogo: Marika, megtisztelsz...sokat jelent! Ölelésünk Neked!

Steel2014. október 14. 15:44

@Sea_Miller: Sea, köszönöm a figyelmed.

Steel2014. október 14. 15:44

@Molnar-Jolan: Joli, köszönöm a megtekintést!

Steel2014. október 14. 15:43

@skary: Igen, tényleg az...köszi!

pauleve552014. október 12. 22:39

"Éltesebb az estaurák imbolygása,
vagy csak a tűnődő tekintet látja
így, mikor belevész a megszülető
elmúlásba."
Nagyon szép!

csillogo2014. október 12. 20:30

Nekem is nagyon Szép!

Törölt tag2014. október 12. 18:53

Törölt hozzászólás.

Molnar-Jolan2014. október 12. 18:16

"s a lélekről lehull a sok önvakság.

Az emlékidő törékeny, reszkető,

akár öreg kéz, mely szeretetért nyúl..."

skary2014. október 12. 16:16

ez olyan....izé...két héttel későbbi