Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csak egy gyertyalobbanásnyit
Steel• 2017. március 7. 08:33
Alkonyodik az idő, a pillanat,
olyan hirtelen hasadva gyászba,
ahogy hajnalködök fénybe illannak.
Roncsok között ifjúságok álma,
vérárnyék tapad a döbbenetre,
mig gyermekéhez hal a szülősziv,
neki ráfagy sorsa a könnyderekre.
Mennyi lélek, ki csillagnak öltözik
most, temetők vállára száll, mint a galamb,
s helyet foglal angyalok Olümposzán.
Lesznek szellő és mag, hozva az új tavaszt,
és itt ma a világ egy imára megáll.
Gyúlnak a fájdalom-mécsek, szerte. Mind
a sok életért, mely emlékké pihen meg,
összeérnek a kezek, csak egy csöndnyit,
s a gyertyalobbanásban Isten is letérdel.
( a veronai buszbaleset áldozatainak emlékére )
kevelin2017. március 8. 19:26
Szèp verset írtál bár ne kellett volna irni róla,de ilyenkor összeèrnek a kezek,ès a lelkek is
merleg662017. március 7. 10:40
Gyúlnak a fájdalom-mécsek, szerte. Mind
a sok életért, mely emlékké pihen meg,
összeérnek a kezek, csak egy csöndnyit,
s a gyertyalobbanásban Isten is letérdel.
Van ami megmagyarázhatatlan, hisz annyira értelmetlen. A gyerekek áldozattá válása is ilyen, mely egy szülői szív számára feldolgozhatatlan marad az örökösen mardosó önvád miatt. Remek versed együttérzéssel olvastam. Szeretettel gratulálok.
Rozella2017. március 7. 09:15
......
" mig gyermekéhez hal a szülősziv,
neki ráfagy sorsa a könnyderekre.
Mennyi lélek, ki csillagnak öltözik..."