Búcsúzóban

Steel•  2013. november 13. 13:06

Maszatos diafilmnek tűnik most kint

a város, a párabolyhok foltjai

összeálltak, mint tejszerű pókháló,


lebegnek rajta. Esőszemerkét hint

a lég, felhők fakó, szürke rongyai

csöpögnek a magas égi tornácról.


Síphang a szél, csontzörgést játszik ágak

kacsos testén, leesnek a lombgombok,

hideg borúlevek kevernek sárkását.


Részeges alakok az imbolygó árnyak,

málnabíbort nem fakadnak az estbokrok,

az ősz elviszi színszépei látványát.




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. november 14. 12:39

Ili, nekem szép, de hát én imádom az őszt,
ködös mivoltával együtt :)

Köszönöm :)

Steel2013. november 14. 12:38

Köszönöm kedves Kata :)

bakonyiili2013. november 13. 15:58

Milyen szép ez a ködös ősz? - de a versed igen!!!

mystynekatika2013. november 13. 14:10

Bocs: mellett

mystynekatika2013. november 13. 14:10

A szín mellet az ősz hangjai
is harmonikusan illeszti egybe a versedet!
Remek!