Bátyámnak

Steel•  2012. február 14. 06:53

Est-hajnalodás csendjén ébred a múlt,

az emlékek arcvonásain látlak,

de közeled tegnapok kútjába fúlt.

 

 

Szívem taván felhullámzik hiányod,

életem vízgyűrűi-rajzos gyermekkor,

ahol testvér-valóságod velem volt

még, s nem csak álom-tűnőn pislákolt.

 

 

Fagy-festett éjszakában fény-kese Hold,

szeretet-gyertyám tenéked világol,

bár sosem érthetem lélek-irányod,

s tudom, melléd nem vihet el a most.

 

 

Csillagszemekkel néha mégis látlak,

a szél belső-magányod sóhaján fúj,

tudd, ha hazatérsz, én kishugodként várlak.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2012. február 14. 15:25

Törölt hozzászólás.