Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bátyámnak
Steel 2012. február 14. 06:53
Est-hajnalodás csendjén ébred a múlt,
az emlékek arcvonásain látlak,
de közeled tegnapok kútjába fúlt.
Szívem taván felhullámzik hiányod,
életem vízgyűrűi-rajzos gyermekkor,
ahol testvér-valóságod velem volt
még, s nem csak álom-tűnőn pislákolt.
Fagy-festett éjszakában fény-kese Hold,
szeretet-gyertyám tenéked világol,
bár sosem érthetem lélek-irányod,
s tudom, melléd nem vihet el a most.
Csillagszemekkel néha mégis látlak,
a szél belső-magányod sóhaján fúj,
tudd, ha hazatérsz, én kishugodként várlak.
Törölt tag2012. február 14. 15:25
Törölt hozzászólás.