Az időjárás-Marcona

Steel•  2013. október 1. 08:11

Szeppenő a pitymallás, már naponta

borúopál, szélzörgős éjszakáktól

kifut minden arcszíne, lám karóba

húzták felhők a Napot. Fényt parázsló

estszületést alig lát a horizont,

az Ég bőre elhagyja a szőlőpirost,

pedig máskor olyan, mint ki bort ivott,

úgy pozsgállik sugarasan, lángizzót.

Zaccsötét az álmok hosszú órája,

épp, ha előbújnak kis mazsolaszem

csillagok, és gyűjti is őket kosárba

a párásodás fehér keze. Marconás

lett az ősz, komoran rezzen a lombokra,

hangja zivataröblös esőpattogás,

miközben modorát a tájra dohogja.




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. október 3. 14:02

Katika, ennek csak örülni tudok.

Steel2013. október 3. 14:02

Zsu :)

mystynekatika2013. október 1. 16:01

Pompásan visszaadtad képekben,
amit éppen ma tapasztalgattam morcogón..

10082013. október 1. 11:12

Nagyon marcona az ősz, valóban
A versed mégis annyira üdítő
fantasztikus képeivel

Puszillak, Zsu

Steel2013. október 1. 10:43

Éva...Néha elszomorít, de közben még így is szép tud lenni...

Steel2013. október 1. 10:42

Skary, köszi a félszavad!

Steel2013. október 1. 10:42

Köszönöm Karolina. :) Az ősz álmodja belém. :)

Steel2013. október 1. 10:41

Joli :) Még ilyen morcosan is az az ősz, igaz :)

pauleve552013. október 1. 10:12

''miközben modorát a tájra dohogja.''
:-(

skary2013. október 1. 09:45

jah

hextorini2013. október 1. 09:45

Ó, csipkeveretes! Mazsolaszem csillagok, gyönyörű! Fantasztikus szavakat álmodsz! :)

Molnar-Jolan2013. október 1. 09:06

Finom!