Az én októberem

Steel•  2014. augusztus 18. 13:44

Az én októberem párák selyemgyöngyén

fűzött méla ragyogás, hűs esőpihék

csókcirógatása a vágyaknak bőrén...

Pitymallatai nyíló kis opálbibék,


melyek közt a fény csupán mécslobbanás,

lágyan átmelegszik énem hiánycsöndjén.

Az én októberem gyász, széldobbanás

az emlékezés könnyavaros földjén.


Az én októberem mégis szerelem, 

lombszínekből összeolvadt őszi montázs,

csillagpettyű, tiszta szemén elmerengem

születés és halál oxigén voltát.


Az én októberem halvány arcpozsga,

láz-sápadt homloka a fájdalomnak,

belső kínnak és gyönyörnek is szolga,

rajtam, nem értők bárhogy szánakoznak.


Az én októberem örök szívparázs,

szüntelen izzó, gyúlékony érzelem,

alkonyok felhőtollából tinta, száz

hullámverés hangja, tükör-életem.






Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2014. augusztus 25. 17:17

dehogyis :)

Steel2014. augusztus 25. 15:50

Marika, drága vagy...köszönöm. Itt is...

Steel2014. augusztus 25. 15:50

Skary, a Tiéd szebb! Köszi, hogy hoztad! :)

Steel2014. augusztus 25. 15:49

Klára, köszönlek itt is! :)

csillogo2014. augusztus 20. 07:47

....
és tudod még fokozni!
ölellek!

skary2014. augusztus 18. 15:24

Alföldi októberem

A tájra ráül valami nyugalom
alföldi poros melankólia
halkabb vagyok nem zavarom
sivatagszimfónia,
majd eső mossa le a púdert
kontúrok erősödnek
engem is ősi kód fejt
szoftverek erőltetnek
zöldek lassan barnába át
a fények meghátrálnak valami elől,
október teremt még csodát,
de már megremeg a lélek legbelül,
lassan vonzani kezd a gyertyaláng
kályha duruzsolás,
a sötét szokatlanul falánk,
s lelkeden egy újabb horzsolás.
Gyere bújj ide mellém betakar mesém,
elvarázsolom a jelen baját,
megmutatom majd mi az, hogy remény,
s lelked bennem nyer hazát

MKKlara2014. augusztus 18. 14:34

"Az én októberem mégis szerelem,
lombszínekből összeolvadt őszi montázs,"

Csodaszép! :)