Az együtt-világa

Steel•  2012. augusztus 16. 07:52

Színsugarat szitál a rózsa-pirkadat,

 

korom-árnyak kéklő reggelbe illannak,
fülem alatt hallom ölelő itt-szavad,
ébredő ajkaid ajkamra izzanak.

 

Mosolyogsz, a pillanat rám terülő
fényselyem, felhők hegycsúcsa fölött sem
tündököl szebben a Nap...Csak merülő
csónak vagyok, szemed bűvölés-tengerem,

 

hagyom, hogy süllyedőre merj, ízedben
sodródni, - csak ezt akarom. Szükült tér
csupán a kintvilág, amíg szívedbe
átsóhajtom magam, és simulón ér

 

padlót tudat-ruhám. Összefészkelt csend
most mozdulatainkban a szerelem,
nincs ennél gyönyörűbb, kimondatlan rend,
mint ahogy vágy-kóccá gabalyodsz velem.

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. augusztus 16. 20:37

Köszönöm Törpilla!

Torpilla31812012. augusztus 16. 09:34

ÁÁÁ!!!! Gyönyörű!!!!!