Amíg...

Gyertya-gyönge fényben pislázik a hajnal,

tudatod vitorlája most, még az álmok

vizét szeli, én csak mosolygom ösztönös

hozzám-bújásod. Hisz magának örökölt

sokat gyászolt létem, s míg veled-látón

virrad fel szemem, imát sóhajtok halkan.

Szél-rigó énekel kint a fagy kertjében,

hát betakarlak érintésem fátylával,

áhítattal gyönyörködöm minden apró

rezdülésed, s amíg karomba hajlón

pillantasz a reggelek gyűrött ágyára,

áldást adok az ébredések percének.