Álomidőn

Steel•  2013. április 19. 07:47

Puhán szuszog az alkonyat, földre hulló

vászon ing-alig suhogás a szél, házak

takarója lesz csillagpaplan, hűs árnyak

tenyérbarázdái közt a fények, búvók...

Mécses félhomály a holdvilág, elhalkul

az ember léptű lárma, csend anya karját

kitárja... A lét gyarlósága meglapul,

sebek bilincse pattintja el önmagát,

szívek lélegeznek gondhullámok alól,

míg néhány éji rigó fütyüli dalát.

A lélek is saját kérgén túlra hatol,

tudattalan leli szabadsága partját.

És mikor a parázshajnal Nappá szítja

erejét, ébredni nyílnak a sorsszemek.

Az álmok tisztaságát is énünk írja,

ott, hol nem akarnak lopni a kezek. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. április 25. 11:17

Seeman, ezt a sóhajtás, és ás-t nem értem, de nem baj :)

köszi, hogy itt voltál. :)

Steel2013. április 25. 11:16

Katika, köszönöm, hogy olvastad :)

Seeman2013. április 19. 21:28

- Sóhajtás és :) -ás. -....

mystynekatika2013. április 19. 16:03

Szív és lélek , a lét emberléptű képe!

Steel2013. április 19. 11:06

Pilla...

Steel2013. április 19. 11:05

Szépet Neked is Ancsa.

Steel2013. április 19. 11:05

Mosoly :)

Steel2013. április 19. 11:05

Attila, Te is aranyosan vezetted be a gondolataid :) Köszönöm, lehet, hogy majd beküldöm, bízom a véleményedben.

Torpilla31812013. április 19. 09:13

Igen...

kapocsi.ancsa2013. április 19. 08:28

nem egyszer olvasható...
szép napot

skary2013. április 19. 08:06

:)

Törölt tag2013. április 19. 07:59

Törölt hozzászólás.