Ahogy leszáll a csönd

Steel•  2013. május 11. 13:05

Csak lebbenés a szél, fárad már a fény,

játszótéri fák közt aludni szökik,

pezsgőaranya vérnarancsba törik,

hamvadásán születik sok csillaglény.


Visszhangként hal el a gyermeki kacaj,

kisimulni látszik a város arca,

puha lesz a csend, puha akár a vaj.


Árnyakkal fogócskáznak az estszínek,

míg végül a cseresznye-Nap aláhull,

és az éj barlangsötétje kitárul.


Szeretetre vetkőznek mind a szívek,

fegyverét leteszi a gondok harca,

hogy ne verődjön a bentben világzaj,

hajnalig a holnapot vállán tartja.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. május 23. 17:14

Örülök Zsu.

Törölt tag2013. május 22. 23:06

Törölt hozzászólás.

Steel2013. május 14. 15:48

Köszönöm kedves Rózsa. Örülök, ha tetszett Neked.

Törölt tag2013. május 14. 14:16

Törölt hozzászólás.

Steel2013. május 14. 13:54

Kata kedves, köszönöm.

Steel2013. május 14. 13:53

Köszönöm Erika.

Steel2013. május 14. 13:53

Joli, köszönöm, hogy itt voltál!

mystynekatika2013. május 11. 21:46

Kedvenc témám,
egyedi , Rád valló kivitelezés...

embererika2013. május 11. 20:39

Igaza van Jolánnak!Akár egy festmény is lehetne versed!
Szép gondolatok születtek meg benned.

Molnar-Jolan2013. május 11. 15:09

Az egész egyben van, olyan mint egy bekeretezett esti kép.
''kisimulni látszik a város arca,
puha lesz a csend, puha akár a vaj.''

''fegyverét leteszi a gondok harca,
hogy ne verődjön a bentben világzaj,
hajnalig a holnapot vállán tartja.''