Advent-táj(t)

Steel•  2015. december 18. 13:07



Csipkerózsát nyílnak kis párabibék,
a homályezüst selyemabroszként terül
a térre. Csöndlélegzet most a vidék,
sok szívtekintet mind beléje merül,
fény-gyúlások idejét festi a táj.
Lobbannak a fáklyacsillagok ott fent,
álmok hitének tükör-énjei, ha már
felednél a fájból kilátni idelent.
Lélek-kályhákat fűt az érzéskéz,
minden figyelempillanat kicsi rőzse,
gondsebeken elsimuló angyal-géz.
Oly mélyre metsz a dobott szavak tőre!
De, mint kemencékben szuszogó parázs,
a béke hajnalsugarak freskóját

emeli fölénk, mint Istennek arcát,
hogy megleld önlényeged templomát.
Szétfeslett gobelin az a szeretet,
mit otthoncérnákkal varrott a család,
felnőttség-betegek a belső gyermekek,
hisz sok holnapunk lezuhant vágymadár.
Ám mégis, alkonymécsesek égnek!
A horizont megteríti asztalát.
Zsengülnek emberben még testvérségek,
szétlehelve szélhalkan kacaját
az élni szépnek. Tiszták a fehérek
most. Gyertya-néma, pici szívverések.
Igen, valóságosak a remények,
malasztillatú ünnepebédek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szilgyi2015. december 19. 21:26

Gyönyörű!!! :)

Rozella2015. december 19. 08:19

Nem tudok betelni vele.. már harmadszor jöttem vissza ... AHOGY fested az egyszerűen pazar, és AMIT mondasz vele az nagyon-nagyon szép!!

skary2015. december 19. 04:14

aztapárabibésmindönitazadventivárakozásnak :)

Ametisz2015. december 18. 23:13

Fantasztikus vagy Steel!...ilyet írni csak Te tudsz!!!...ezek a szóképek, mindig ámulatbaejtesz! :)
Atudszmindenedet mesterfokon! :)

BakosErika2015. december 18. 20:46

Gyönyörű képek, kedves Gyöngyi.
Szeretem a verseid.
Gratula és ölelés.