Ablakban

Steel•  2013. március 18. 07:45

Ködredőnyt enged az alkony, és a tér

felszínén feketék lesznek a járdák,

a fény utolsó gyertyalángját az éj


fújja el. Felvágódik a kozmoszér,

bár a csillagokat csak felhők látják

most, a homályon átnéz a holdkaréj.


Lusta kölyök a szél, ahogy az utcát 

rója, néha füttyent csupán a csendbe,

a veri le a páraalmákat némán


a földre. Szobák húznak függönycsuklyát,

fagy csillan majd nyíló hajnalszembe,

ébredés lüktet fel az álomvénán.




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2013. március 29. 17:21

Szép forma, remek képek, egy jó versben!

Steel2013. március 29. 15:22

Mehetne, igaz Kata, köszönöm, hogy olvastál. :)

Steel2013. március 29. 15:18

Marika, köszönöm szépen :)

mystynekatika2013. március 18. 22:43

''fagy csillan majd nyíló hajnalszembe,''
Már ne csillanjon...menjen
kata

csillogo2013. március 18. 16:04

Különleges szép vers - gratulálok!
Pára-almák, álomvéna, lusta kölyök a szél!:)

Steel2013. március 18. 11:08

Köszönöm Sea.

Törölt tag2013. március 18. 08:17

Törölt hozzászólás.

Steel2013. március 18. 08:16

Köszönöm :) Páracseppekre gondoltam, (pára-almák, lehet kötőjellel kellett volna írnom) mikor a faágakról lefújja őket a szél... :)

Schmidt_Aladar2013. március 18. 08:11

Metafora özönben jól éreztem magam, mert mindig különlegeset alkotsz!:) (bár a 3. szakasz 3.sorát nem értem, talán elütés, vagy még reggel van:)
tetszett!!!:)

Steel2013. március 18. 07:51

:)

skary2013. március 18. 07:49

neködis :)

Steel2013. március 18. 07:49

Szép reggelt Neked is :)

skary2013. március 18. 07:46

yaztaszóösszetételjeitneki :)