Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ablakban
Steel 2013. március 18. 07:45
Ködredőnyt enged az alkony, és a tér
fújja el. Felvágódik a kozmoszér,bár a csillagokat csak felhők látjákmost, a homályon átnéz a holdkaréj.
Lusta kölyök a szél, ahogy az utcát rója, néha füttyent csupán a csendbe,a veri le a páraalmákat némán
a földre. Szobák húznak függönycsuklyát,fagy csillan majd nyíló hajnalszembe,ébredés lüktet fel az álomvénán.
Molnar-Jolan2013. március 29. 17:21
Szép forma, remek képek, egy jó versben!
Steel2013. március 29. 15:22
Mehetne, igaz Kata, köszönöm, hogy olvastál. :)
Steel2013. március 29. 15:18
Marika, köszönöm szépen :)
mystynekatika2013. március 18. 22:43
''fagy csillan majd nyíló hajnalszembe,''
Már ne csillanjon...menjen
kata
csillogo2013. március 18. 16:04
Különleges szép vers - gratulálok!
Pára-almák, álomvéna, lusta kölyök a szél!:)
Steel2013. március 18. 11:08
Köszönöm Sea.
Törölt tag2013. március 18. 08:17
Törölt hozzászólás.
Steel2013. március 18. 08:16
Köszönöm :) Páracseppekre gondoltam, (pára-almák, lehet kötőjellel kellett volna írnom) mikor a faágakról lefújja őket a szél... :)
Schmidt_Aladar2013. március 18. 08:11
Metafora özönben jól éreztem magam, mert mindig különlegeset alkotsz!:) (bár a 3. szakasz 3.sorát nem értem, talán elütés, vagy még reggel van:)
tetszett!!!:)
Steel2013. március 18. 07:51
:)
skary2013. március 18. 07:49
neködis :)
Steel2013. március 18. 07:49
Szép reggelt Neked is :)
skary2013. március 18. 07:46
yaztaszóösszetételjeitneki :)