A tegnapban maradtak

 

Steel•  2014. szeptember 2. 12:56

 

Egészen beleszédültem az időbe,

mikor megálltam nézni haladását...

Mosódó táj lett a ma, míg körbe


körbe táncolt velem...kiszakadását

magamból nem is éreztem, miközben

ő fullánkká formálta szaladását...


Persze ezalatt sokszor zsebembe nyúlt,

lehetőségeket kérkedve - nekem,

megfigyelte, gyakran lát vissza szemem,

s olyankor emlékekből gyertyát gyújt.


Mert igenis gyász-szalagok lelkemen,

fekete szárnyú pillangók, kik vele

hiánnyá reppentek, ahogy a kezem

utamra bocsátásuk elengedte.

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. szeptember 4. 15:59

@Mamamaci40: Mamamaci...puszink Neked!

Steel2014. szeptember 4. 15:58

@pauleve55: Éva...köszönöm, hogy jöttél...

Steel2014. szeptember 4. 15:58

@BakosErika: köszönöm, hogy olvastad Erika!

Steel2014. szeptember 4. 15:58

@skary: ilyen...

Steel2014. szeptember 4. 15:57

@csillogo: Marika...valóban, talán nincs is olyan ember...el, el kell engedni...Ölellek!

Mamamaci402014. szeptember 3. 11:16

brumm!

pauleve552014. szeptember 2. 18:57

"Egészen beleszédültem az időbe,
mikor megálltam nézni haladását..."
..........

BakosErika2014. szeptember 2. 18:23

Átérezhető, szép versed szeretettel olvastam kedves Gyöngyi.
Gratulálok: Erika

skary2014. szeptember 2. 15:17

ilyenazidő

csillogo2014. szeptember 2. 13:44

Nincs is olyan, kinek ne lenne gyász-szalagja... nagyon szépen útjára engedted, mert el kell őket engedni... :(