A pitymallat szívverései

Steel•  2014. május 28. 12:12



Pislák a fények, gyertyásan derengők
csak, ahogy a csillagokból levegőt
vesznek, hogy hajnalodást leheljenek

szét...Finom a csönd, olyan széllebbenő,
mocorog a táj, még csak épp remegőn,
mint ajakvallomása szerelemnek.

Álmosan pezsdül fel a lombok hangja,
tenyérnyi pillanatban piheg a lét,
a láthatár virágszínes, tarka rét.
Azután az Égbolt magasba tartja

a Napot, ím megszületik a reggel,
az éjnyomokból akvarell-kéket ken,
felhősuhanó fehéret odafenn,
tiszta szívverésként életet terem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. május 31. 13:11

Marika, én pedig örülök, hogy olvastad!

Steel2014. május 31. 13:11

Kata, köszönöm, hogy olvastad, hallgattad :)

Steel2014. május 31. 13:11

Köszi Őrni :)

Steel2014. május 31. 13:10

Mamamaci :)

csillogo2014. május 29. 21:36

Nagyon szép - örömmel olvastam!

mystynekatika2014. május 28. 20:24

Lüktet és dobod
a szépsége!!!
kata

Ernest2014. május 28. 16:23

"Álmosan pezsdül fel a lombok hangja,
tenyérnyi pillanatban piheg a lét,
a láthatár virágszínes, tarka rét."

Nagyon szép lett, gratula!

Mamamaci402014. május 28. 14:24

brummos!