Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A Ház egykor és ma
Steel 2012. március 5. 08:56
Mint gőzhajó, a hajnal úgy füstöli
ködét, míg a nap-indulást tűköli
megannyi autúbusz-moraj. Réve
tekintetként járom hétköznap-utam,
vállamon a szokások, muszáj-kéve,
az élet ma csupán túlélés-futam.
Szívverés-léptem csöndidőkbe vezet,
hol szélmagány virraszt a múlttól poros
utcán, és a ma mégis megértés-kezet
nyújt, bár e sors-telek könnyektől romos.
Lélekházam régi képiet látom most,
a szeretet kandallója fűti át
a falakat, mindössze pár függönyrost
melyen szálnyi rongyot tépett a hiány...
De még nem voltak igaz szakadások,
az anyai biztonság befoltozott
mindent...Nem voltak érzés-hasadások,
a valóság alig-égőn ostorzott...
Színektől szép volt a percek festménye,
összetartozás ülte körül a család
asztalát, egymásban voltunk remények...
A jelen kisírt szemmel nézi galád
munkáját a törvényszerű enyészetnek...
Üres lett az együtt-vagyunk tűzhelye,
a máshogy lesz kenyere penész lepte,
hisz létünk bútorainak hűlt helye...
Hát lesimítom a halál fehér ágyát,
s bezárom a síró gyermek házát.