Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A gyermek bennem
Steel• 2017. március 12. 20:21
Amikor morajjá csitul a város
vérlüktetése, a gyermek bennem
hazanéz...túl lát a bánatsáros
távolon, hogy tudjam merre kell mennem.
Arra, hol fátyolszirmok a harmatok,
hol az alkonyparázslat felragyog
a hullámait simuló patakon,
míg aztán csillagcsöndekhez andalog.
Friss sarjak szárán bogarak zöngéznek,
a gyepekre holdfény teríti gyolcsát,
míg a mező enni ád a szöcskéknek,
s az éj felissza a zenit bíborát.
Közben még párat kukucskál a búzazöld
az árnyékfodrokba búvó völgy fölött,
majd hajnalibolyák nyílnak a kék között,
és a Nap liláikra lángpirosat önt.
Arra vár az otthon, hol kenyérhátú
dombokon szaladgál és kacag a szellő,
hol a horizont univerzummá tárul,
és a homlokra csókot hint az eső.
Arra visz a hit, a vágy, hol a réten
szirom- akvarellé változik a táj,
oda, hol talán csak szívverésnyit éltem,
mégis e csöpp falu az én lélekhazám.
Rozella2017. március 13. 13:48
Az a szívverésnyi élet minden napunkban, minden versünkben valahol ott van ma is...Nagyon átérezhetőn írsz róla.
Mikijozsa2017. március 13. 08:53
Az a csöpp falu...mindent elmond a világról általad
skary2017. március 13. 04:57
má megin szülni készülsz? :)
Pflugerfefi2017. március 12. 21:00
Jaj de szép!
"Oda, hol talán csak szívverésnyit éltem,
mégis e csöpp falu az én lélekhazám"
lelkedben ott maradt a táj,ott maradt az érzet,
ahova szerelmesen visszavár a végzet.