Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A fagy alatt
Steel• 2018. február 7. 18:46
Zúzmarafény ereszkedik a tájra,
bezárul az alkonyat rézvirága,
csupa jégpille a lég, bogáncs-szél száll,
az idő óramutatója álmot jár.
Anya ölű, ringó csöndben a házak,
csillagtündérek az éjnek bóbitálnak,
füstöt hortyog megannyi apró kémény,
a tél lábat lógat az árkok szélén.
A lehunyt embertekintetek alatt
lényegük már univerzum-mezőn szalad,
a gyermeksóhaj szirmát hozó vadvirág,
szívnek százszorszépe, hajnali Ég-világ.
Minden könnyű kis hópihe-lebegés,
míg eljő a fagyból a reggelderengés.
Steel2018. február 19. 09:54
@Mikijozsa: @merleg66: @skary: @dreaming58: @Bugatti350: Köszönöm szépen. :)
Bugatti3502018. február 8. 13:50
Kedves Steel!
Ezzel a hűvös verseddel is tudtál meleget alkotni, az emberben... Gratulálok! Ölelésem ! :)
skary2018. február 8. 06:32
eee
merleg662018. február 7. 20:23
A lehunyt embertekintetek alatt
lényegük már univerzum-mezőn szalad,
a gyermeksóhaj szirmát hozó vadvirág,
szívnek százszorszépe, hajnali Ég-világ.
Minden könnyű kis hópihe-lebegés,
míg eljő a fagyból a reggelderengés.
...nagyon szép...
dreaming582018. február 7. 19:42
Minden egyes sorod újabb és újabb meglepetés.
Olyan szóvirágokat használsz, amit csak irigyelni tudok - borzongok a zsenialitásuktól :)
Ölellek
Mikijozsa2018. február 7. 19:13
zúzmarás versed igazán télhez illő, s "megannyi apró kémény" pöfékel tova, nagyon tetszett