Novemberben

Steel•  2014. november 20. 11:24



 


Csend van. Csak a dérpihék szinte nesztelen

rezzenését hallani a léptek alatt,

most a szélhangok is olyan bánathalkak.

Ezernyi szempár a gyásztól lesz meztelen,

amíg a sírhideg közeléhez elér,

s ujjreszketőn gyújt neki mécsmeleget.

Emlékek élesztenek fénytesteket,

egymásba kulcsolva a szeretet kezét,

amikor a távozottakért nyúlnak.

Ma minden szívverés a megpihenteké,



itt a temetőzugok cseppnyi rejtekén,

hol a kimondatlanságok könnyé fúlnak.

November virradt, a föld zimankó-teles,

mégsem a bőr fázik, s nem az évszak frissén,

csontig a lélek borzong a régen nincsért...

Mert van, akik nélkül többé nem teljes.

Szavak nélkül ordít a hiány, a hantok

békéje csupán odabentre ölelés,

hol a múlt és maradt a hittel összenéz,

miközben játszanak a gyertyalánglantok.

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. december 20. 11:42

@mystynekatika: Kata, köszönöm, hogy jöttél és olvastál!

Steel2014. december 20. 11:41

@bakonyiili: Köszönöm Ili.

Steel2014. december 20. 11:41

@Mikijozsa: Miklós...igen...fáj ott is, és fáj egyébként is...magában az embernek...

Steel2014. december 20. 11:40

@Ametisz: ...köszönlek...

Steel2014. december 20. 11:40

@pauleve55: Éva...sokszor úgy...

Steel2014. december 20. 11:40

@hextorini: Köszönöm, hogy olvastál...

mystynekatika2014. november 22. 17:07

Többször kellett elolvasnom,
ízlelgetni sorról sorra ..Van mit!
remek!
kata

bakonyiili2014. november 20. 21:39

Gyönyörű meleg szeretet-szavak!

Mikijozsa2014. november 20. 21:11

Képzeletben menekülök a temetőktől, tudom milyen, ha fáj. Mécsest gyújtok mindenkiért.

Ametisz2014. november 20. 21:10

...ott a csendben a lágyság gyengéd szavai, nagyon megérintően szólt!

pauleve552014. november 20. 14:12

"Szavak nélkül ordít a hiány,"
................

hextorini2014. november 20. 11:31

Csendesen pislákol bennem ez a vers, mint egy mécses...