StarWish furcsa szösszenetei!

253. nap. A felhők továbbra is okádják a savas esőt. A vegyvédelmi ruhán úgy kopognak az eső cseppek, mintha kis férgek próbálnának bejutni a bőröm alá. Egy hete úton vagyok, már megszoktam. Mellettem elhullott állatok felismerhetetlen maradványai. Lassan közeledem a városhoz. A felhőkarcolók csonkán merednek a magasba. Lépésről lépésre érzem, hogy itt a vége. Vagy találok új ruhát, vagy itt kell meghúznom magam. Az eső talán pár hét múlva eláll. Viszont itt a sugárzás olyan magas, hogy nem jöhetek ki. Egy választás maradt, új ruhát kell találnom, és folytatni utam északnak. A város már fölém magasodik. Az utcák kihaltak, a kocsikat a rozsda eszi. Növények sehol, néha egy-két csótány suhan el. Tényleg túlélték, de lassan kihalnak táplálék hiányában. Közeledem a kórházhoz. Vagy szerencsém lesz, vagy itt ér véget az utazásom.
Belépek a kitört üvegen át. A hely kicsit sem más mint a többi. Pár csontváz, lehulló vakolat, sértetlen berendezések. Elsétálok a vegyi laborhoz. Körül nézek, senki. Szerencsés napom van, ruha is akad. Miközben leveszem megkordul a gyomrom. Majd eszem miközben átöltözöm. Megfogom az elkülönítő kilincsét, és lefagyok. Bent egy ébenfekete hajú nő vetkőzik épp. Nem tudok mit szólni, nem néz felé. Némán bambulok mikor rájövök mit teszek. Háttal az üvegnek várom meg hogy végezzem. Mikor kijön könnyedén rám köszön. - Szia!