Springfoot blogja
VersJA születésnapjára, halálának évfordulóján
József Attila verse születésnapjára, halálának 85 évfordulóján:
THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
1937. január eleje
Az Út
Út (haikusor)
Rohan az idő,
És Te vele együtt jársz.
Elágazások.
Kereső vándor,
Merre visz majd a tova?
Bizonyosságok.
Közel és távol,
Végtelen a horizont
De elérheted.
Járni, megélni,
Teljes emberré válni,
Ez az életed.
(Springfoot. 2014.12.18)
„Az utaknak az a dolguk hogy vezessenek valahova... és ha az a valahova ugyanott van, akkor együttfutnak, ha nem akkor elválnak...Az utad mások útjával együtt halad. A boldogság második kulcsa: a saját utadat járd, de figyelj, hogy kikkel jársz azon.”.
(részlet Espeer: A boldogság kulcsai művéből)
A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről. Elpusztulhat az egész csapat, elpusztulhat minden gólya az utolsóig, de az utolsó, a legutolsó ugyanezt az utat keresi meg, mint ahogy egyik szobából a másikba átmenni csak az ajtón lehet. (Fekete István)
Szép pillanat
Szép pillanat (beehaiku) :)
Lélektöltődés
A Pillanat rezdül és
Megáll egy képben.
Lélektisztulás
A Rendszer összeáll és
Gondot elűz.
(Springfoot - 2014.04.02)
Szép pillanat
Egy apró rezdülés,
Egy képben megáll az idő,
A lélek feltöltődik,
És ragyog elménkben a tűz.
Szárnyal a képzelet,
Minden tisztává lesz,
Összeáll a rendszer
És minden gondot elűz.
(Springfoot - 2014.04.02)
"Szép pillanat a madárcsicsergés, reményt hoz és ad, és aki hallgatja úgyérzi, hogy nem csak a természetben, de a lelkében is feléled a tavasz, és amit érez és gondol a lélek, azt meg is tudja valósítani. A tavasz az újélet reménye." (Espeer)
"Sokszor többet jelent csendben ülni - figyelni a felszálló füstöt, a madarak táncát, vagy bármi mást, ami örömmel ajándékoz minket -, mint a rohanó világgal sietni előre, miközben megfeledkezünk mindarról a csodás dologról, ami bennünk és körülöttünk van. Néha meg kell állni, lelassulni, megpihenni és csak arra figyelni, mit súg a szívünk. Csak magunkba kell nézni, a lelkünk mélyére. - Ott megtaláljuk mindig, amire szükségünk van: boldogságot, szeretetet, nyugalmat, békét, Fényt, és útmutatást, hogy merre, hogyan tovább. Önmagunkban van minden, és mindenben önmagunk vagyunk. Ha legbelül megtaláljuk mindazt, amit keresünk, megtaláljuk majd a világban is, és ott lesz mindenhol, bárhová is visz az utunk. Egy dalban, egy fában, egy szerettünk mosolyában, egy csillogó szempárban, a természetben, a művészetben, és az emberekben is. Mert ami bennünk van, az kívül is ott van. Legyen az bármi." (ismeretlen) :)
Menedék
Menedék
by Springfoot
Rád gondoltam, most
És szinte mindenkor
Ha megérint egy illat,
Ha elhangzik egy szó,
Házikó,
Fény,
Kép,
Madár,
Táj,
Erdő,
Menedék.
Futnék, menekülnék
Mert megfojt a mindennap,
Szorít és nem enged,
Karmol és megharap,
Halálra sebzi
Testemet,
Lelkemet.
De feltűnik néha
Egy halvány fénysugár,
Pont oda világít,
Hol öröm és béke vár,
Megnyugvás,
Szeretet,
Megértés,
Bűvölet,
És egy kép,
Mely ott ég
Örökké,
Örökké.
(2012)