Springfoot blogja

Köd

Érdekes tulajdonsága van a ködnek. Akkor jelentkezik, mikor a föld hőmérséklete eltér a levegő hőmérsékletétől. Mikor a felmelegedett föld bársonyos hűvösségre vágyik, és mikor a lehűlni látszó lég egy kis simogató melegre. Mikor ez a két érzés találkozik, ott megjelenik az összekötő kapocsként a köd. Érdekes tulajdonságokkal bír a köd. Sok-sok színes fényes árnyék lebeg, száll, gomolyog, és akkor kezd eltűnni csak, mikor a hőmérséklet kiegyenlítődik, vagy mikor valami külső erő, a szél elfújja.

Ilyen a szerelem is. Mint egy köd megjelenik a két ember életében... hol rózsaszín, mint a hamvas barack, hol vörös, mint az áradó harag vagy a rózsa, hol szürke és fekete, mint a halál. És az idő és a közöny olyan, mint időjárás. Egy hőfokra hozza a két embert és a köd felszáll, eltűnik. Vagy a szél, mely olyan, mint a mások véleménye... megjelenik és könyörtelenül elűzi a ködöt, a kapcsot… hacsak….

Amíg az idő csak illúzió, amíg a két lélek nem süllyed bele a közöny egy hőfokú fásultságába, amíg mások véleménye csak üres szóbeszéd marad, amíg a két lélek hőfoka, mely folytonosan változik, izzik és lehűl, de soha nem lesz egyforma langyos, addig a köd, - mely mindegy milyen színű és állagú, de mint folyamatos kapocs ott lebeg a két lélek között, mindig új és még újabb arcát mutatva, új fényt és árnyékot hozva és színekkel, illatokkal, érzésekkel tölti meg a teret - mint a szerelem is-, ott marad ahol kell, bennük és közöttük.

 (Espeer 2014.12.12)