Springfoot blogja

Irodalom
Springfoot•  2015. október 9. 12:44

Mesék a szürkületi zónából

Mesék a Szürkületi Zónából

by Springfoot

 

Epilógus

 

Nem tudni honnan jönnek és hová tűnnek el, de ott vannak mindenhol. Nézed, de nem látod őket, de ha elfordítod a fejed hirtelen valami megmozdul. Érzed a jelenlétüket, hallod lélegzetüket, de nem látod őket. Nem tudni hol vannak, de ott vannak. Mindig mögötted, mindig a szemed sarkán túl, az észlelés halvány küszöbén, a Szürkületi Zónában. Valamikor, régen, mikor az még jobban szem előtt voltak, az ember sűrűbben találkozott velük, leírta, lerajzolta őket. Mesék maradtak fenn róluk, mint csúf, torz, gonosz lényekről, akik megkeserítik a mindennapokat. Hívták őket manóknak, vámpíroknak, sárkányoknak, vérfarkasoknak, varázslóknak, boszorkányoknak, de mindig csak ugyanazok voltak. AZOK voltak. A megfoghatatlan, lidérces álmok, melyeken keresztül kapcsolatot tartottak a külvilággal, az emberi világgal. És így van ez ma is. Mikor riadtan, izzadtan, lucskosan arra ébredsz, hogy szívedet hideg jeges rémület járja át, tested és a lelked is reszket az iszonyattól és a semmire való emlékezéstől. Amikor próbálod megragadni gondolataid kis csíráit, de csak az érzés, a félelem az, mi jut neked. Próbálod megfejteni, összerakni, de csak a rideg tények, és hátborzongató tapasztalat mi megmarad. Ezek ők, AZOK, kik elbújnak, kik sunyin hátulról kapnak el és fojtogatnak hideg, nyirkos lidércujjaikkal. Nem tudni mikor, hol és miért, de közelednek, és újra, meg újra előbújnak sötét odúikból, hogy megkeserítsék az életedet, elvegyék józan eszedet, és magukkal ragadjanak oda hol ők élnek, a Szürkületbe. Nem tudni mikor jönnek érted. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy ma, lehet, hogy éppen most. Most is ott állnak. Mögötted. Mindig mögötted…

(Hódmezővásárhely, 2006.)