Springfoot blogja

Mosolyod

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igazi barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőknek,
Vigasztalás a szomorkodóknak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyodra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja. (II. János Pál)

„Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál. Biztos figyelted már magad: ha nevetsz, fölülről nevetsz. Kívül és fölül vagy a drámán. Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz.
A nevetés szentebb, mint bármilyen komor szentség. Az emberben lévő legspirituálisabb élmény. Egy magasabb világ élménye. Felhők feletti napfény élménye. A szabad emberek anyanyelve a nevetés. Figyeld meg, ha valamin nevetni tudsz: szabaddá válsz. És erősebbé. És ez kölcsönös: ha érzed az erődet, derűsebb is leszel. A legszebb feladat az embereket megnevettetni. Ennél csak egy szebb van: ha magadon tudsz szívből és őszintén nevetni.” /Müller Péter/

„Az igazi boldogságot észre sem vesszük. Olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő.
A boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota. Éppenséggel beengedhetsz mást is, ha szereted, de a boldogságod nem függhet tőle. Lelke legmélyén minden ember boldog - csak nem tud róla.” /Müller Péter/

Bármibe is csomagolod magad, csak az határoz meg, aki a szívedben vagy. S ha megkeményíted magad, mondván, nem okozhat neked senki fájdalmat, olyan útra lépsz, amelyen boldoggá sem tehetnek. Meg kellene hát tanulnunk újra szívvel látni egymást. Újra szeretni, menni, élni. Lefordulok a sarkon, és egy idős nőt látok. Hátát megtörte az élet. Apró kezét gyűrögeti, mint valami papírgalacsint. Rám néz, mosolyogni kezd. Viszonzom. Veszek tőle a frissen sütött pogácsájából. Amikor több pénzt akarok adni neki, megrázza a fejét, és megsimogatja a kezem. Nem szólunk. Nem kell. Mert rám néz, és szemében ott ragyog az élet, mit egész nap kerestem. S akkor megértem, nem veszett el a szépség, mellyel születünk. Talán csak nem vesszük észre. Az élet gyönyörű erdejében terjed a beton, s a butaság, mint a gaz, de míg dobban a szívünk, s míg meglátjuk egymást a rohanásban, addig van remény. Perceink lassan elhalványodnak az időben, mint a Hold viaszos fénye a felhőkben. Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk, méltók voltak embernek lenni, mert törődtek egymással. Ezt kívánom ma mindenkinek. Lássátok meg egymást. Menjetek, szeressetek, éljetek! (Peter Noel )

Élj az utolsó pillanatig!
„Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje.” (5Mózes 34:7)
Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy már „túl öreg” vagy. Isten azt ígérte: „Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak” (Zsoltárok 92:15). Az agávé 20-30 évig csupán a másfél-két méteres magasságot éri el, és nem hoz virágot. Aztán az egyik évben, minden előzetes figyelmeztetés nélkül új rügyet hajt. Ez az új hajtás, mint egy dárda, fantasztikus sebességgel törekszik az ég felé, naponta akár 15-20 centimétert is nő, míg végül eléri a 6-12 méteres magasságot is. Ezután sárgás virágkoronát növeszt, melynek virágzása csaknem egy hónapig tart. Isten teremtményei közül néhány idős korában a leggyönyörűségesebb! Az idős, érett Ábrahám bölcsebb volt, mint ugyanő hetyke ifjú korában. Káléb még 85 évesen is óriásokat győzött le, és hegyeket mászott meg. Anna, egy idős özvegyasszony, nem csupán imádkozott a Messiásért, Istentől kapott látása életben tartotta őt, míg megláthatta eljöttét. János a kilencvenes éveiben járt, amikor Patmosz szigetén a száműzetésben megírta a Jelenések könyvét. Jézus azt mondta: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt” (Lukács 17:33). Kétféle módon viszonyulhatsz az élethez: vagy a széltől is véded, vagy igyekszel megélni. Amikor a biztonságra vágyás hangja azt mondja: „Rakj tüzet a kandallóban, és maradj ott a melegénél”, a hit hangja ezt mondja: „Lobbantsd lángra a lelkedet, és indulj, keresd szenvedélyesen látásod megvalósulását!” Oliver Wendell Holmest megkérdezték, miért tanul még 94 éves korában is görögül. Ő így válaszolt: „Most, vagy soha, jó uram!” Nem az számít, hány év sorakozik az életedben, hanem az, hogy éveid mennyi élettel vannak tele. Tehát élj az utolsó pillanatig! (Mai Ige 2015. július 21. kedd)

Amikor megkérdezték tőle, hogyan tudott méltósággal megöregedni, Alexandre Dumas így válaszolt: „Úgy, hogy minden időmet erre fordítottam.” Ha már elmúltál ötven, akkor korodat ne a naptárral mérd, hanem lelki növekedéseddel! Mit szólnál hozzá, ha ilyen szavakat vésnének sírodra? „Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (1Mózes 5:23–24).

Képzeld el ezt: Énók elmegy sétálni Istennel, és amikor elérnek egy bizonyos helyre, Isten így szól: „Az én házam közelebb van ide, mint a tiéd, gyere velem!” Egy mélyen gyökerező öreg tölgyhöz hasonlóan az érett keresztyén is sok vihart átvészelt már élete során. De a megszerzett bölcsességet ne vidd magaddal a sírba, oszd meg azokkal, akik meghallgatnak! Akik bölcsek, azok figyelni fognak, mert felismerik, hogy ostobaság kétszer megfizetni az árat ugyanazért az információért. A nyugdíjaskor nem tespedést jelent – hanem lehetőséget új dolgokra összpontosítani. Victor Hugo jegyezte meg: „A negyvenéves öreg a fiataloknak, az ötvenéves fiatal az öregeknek.” Istennél nem az életkor számít, hanem az, hogy elérhető vagy-e számára, tud-e használni.
A Bibliában ezt olvassuk: „Volt ott egy prófétanő is, Anna… Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt [Máriához és Józsefhez, akik a gyermek Jézussal voltak], hálát adott az Istennek, és beszélt róla [Jézusról] mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.” (Lukács 2:36–38).
A világ tiszteli a volt elnököket és a nyugdíjas tábornokokat, de a volt keresztyéneket nem. Egy nagy tiszteletnek örvendő színész mondta: „Ahogy öregszünk, meg kell tanulnunk fegyelmezni magunkat arra, hogy folytassuk a növekedést, tágítsuk látókörünket, tanuljunk, őrizzük meg elménk nyitottságát, ne hagyjuk eltunyulni.” Élj tehát te is utolsó leheletedig Istenért!

(Mai Ige 2015. november 4. szerda)